• falutabla.jpg
  • fesztival.JPG
  • iskola.jpg
  • jatszoter.jpg
  • legifoto.jpg
  • muvesztelep.jpg
  • rakocziszobor.jpg
  • szobor.jpg
  • Templom.jpg
  • to2.jpg
  • ut.jpg
  • utca.jpg

Bicsérd a Művészfalu

A rendszerváltást követő évtizedek során a szerte Magyarországon megalakuló önkormányzatok egyik legfontosabb törekvése volt, hogy településeiket vonzóvá tegyék a felnövekvő generációk számára. A szűkebb pátria megtartó erejének növeléséhez a környezet hagyományainak újraélesztése, korszerű intézmények, közösségi terek, színvonalas programok és kulturális szakemberekre van szükség. Bicsérd egyike azon községeknek, melynek lakói e gondolatok szem előtt tartásával építkeztek. A múlt és a jelen adja a kereteit azoknak a nagyrendezvényeknek, amelyek Bicsérden az eltelt 20 év alatt honosodtak meg. Márciustól a tavaszi esték rendezvénysorozat, júniusban a burgonyafesztivál, illetve a Mediterrán ősz szeptemberi eseményei képezik a Bicsérd kulturális arculatához tartozó rendezvénysort.

Ez utóbbi ünnep sajátos színfoltja a Bicsérdi Művésztelep, amely immár 15 éve tartja alkotómunkáját ebben az időszakban. Az 1990-es évek elején Vér József, Bicsérd polgármestere a pécsi Értelmiségi Klub egy rendezvényén találkozott néhány pécsi képzőművésszel. Beszélgetésük során vetődött fel a művészek részéről egy művésztelep szervezésének igénye. A kezdeményezés egybeesett a fejlesztésére törekvő önkormányzati elképzelésekkel. Az első, alkotói szezonra 1994-ben került sor. Az alapítók csoportja idővel pécsi, Baranya megyei és határon túli alkotókkal bővült. A művésztelep évenkénti rendszerességgel jön össze egy-egy hétre Bicsérden. Vezetője H. Barakonyi Klára képzőművész, aki ellátja a szervező és irányító feladatokat és többirányú művészi munkássága kapcsán nélkülözhetetlen tanácsadói feladatokat is vállalt. A telep nyitott, bárki kapcsolódhat hozzá: az egyesület tagjai döntenek a beérkező jelentkezésekről, illetve esetenként vendégművészeket is meghívnak. Az utóbbi években Horvátországból, a Vajdaságból és Szabadkáról is érkeztek művészek.

A művésztelep egyik sajátossága, hogy a legkülönbözőbb művészeti ágak jeles képviselői, festők, szobrászok, építészek dolgoznak együtt az őszi időszakban. A fiataloknak és idősebbeknek tartott művészettörténeti előadások és a rendszeres éves kiállítások nyomán a falu lakossága megismerhette saját kultúráját, helyi értékeit, felfedezhette lakóhelyének egyedi sajátosságait, különösségét. A művészek és az építészek jelenléte minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Bicsérd utcái virágosak, a környezete ápolt, a hagyományos falusi utcaképet kellemes természeti környezet egészíti ki. A helyiek meghívására a telep művészei bekapcsolódtak a falu építészeti és táji környezetének továbbalakításába. Közreműködtek a temetőrendezés terveinek elkészítésében, az építészeti múlt felderítésében és az új faluközpont kialakításában.

A bicsérdi művésztelepen minden évben más-más témakör kerül a vizsgálódás középpontjába. Az Épített környezet programon túl meghatározott témacsoport foglalkozott a falu természeti környezetének feldolgozásával. A műhelymunkák egy része a képzőművészet és természet viszonyát járta körül. A Fa illetve a Föld program alapján több évre szóló tervet dolgoztak ki az építészek a horgásztó és szabadidős kirándulóhely kialakítására. A festők számára különleges feladatot kínált a Bicsérdre jellemző sárga - szürke ?kék színek feldolgozása.

A Bicsérden megszületett alkotások nem sorolhatók egy művészeti stílus vonzáskörébe. A közös törekvés egyfajta lírai konstrukciót juttatott érvényre. A látványt felbontása és újraszerkesztése során többen érzelmileg fűtött gesztusokkal dúsítva építik a kompozíciót, míg mások a szerkezetfelbontást alárendelik egy dekoratív szellemi erőnek, mítikus dimenziónak.

A művésztelep állandó tagjai közül a legidősebb mester Soltra Elemér. A 80-as években a festészet mellett szobrászat kötötte le figyelmét. Több érmet készített a magyar kultúrtörténet nevezetes alakjairól. Munkásságának egyik fő műve a Bicsérdi Kálvária című lírai-expresszív domborműsorozat, melyet a Bicsérd községnek adományozott. Soltra Elemér generációjához korban közel áll Kutnyánszky Géza, aki az eltelt évek alatt az akvarell kiváló mesterévé vált. Felfogása a bicsérdi alkotók között a legközvetlenebbül kapcsolható a tradicionális tájképfestészethez. Képei vízparti tájak, őszi erdők, a természet gazdag, érzékeny látomásainak költői megjelenítései.

A bicsérdi művésztelep meghatározó alakja H. Barakonyi Klára. A művésznő szakmai tapasztalataival, művészi szemléletmódjával komoly hatást gyakorolt a telep több résztvevőjére. Festőként, grafikusként és zománcművészként egyaránt dolgozik. Munkássága a természeti formákba való beleérzésen alapul. A konkrét alakzatok képein egyfajta metamorfózison mennek át, és ünnepien felemelt, látomásszerű, szürreális vízióvá alakulnak. H. Barakonyi Klára világa egy koherensen kidolgozott, félig figuratív, félig absztrakt, összességében zenei asszociációkat keltő képzőművészeti nyelv. A konstruktív lényegre törekvés mellett is alapvetően dekoratív jellegű maradt, és az organikus világgal áll szoros kapcsolatban. A stilizált emberi alakok és természeti formák egy világképi igényű, szerves életszemlélet kibontakozásáról tanúskodnak, ahol természet és ember egymásba fonódó életenergiái a rend, a tisztaság, és harmónia kozmikus történéseiben bontakoznak ki.

A művésznő vonzáskörében több olyan alkotó is dolgozik, akik a természeti motívumok nőies érzékenységű, dekoratív stilizálását foglalták programjukba. Közülük Hidasi Ágnes eredeti foglalkozása szerint építész. Barakonyi Klára révén került kapcsolatba a művészteleppel: korábban mindketten tanítottak a pécsi egyetemen. Műveiben gyakran tér vissza az építészeti motívum: vonzalma a különös struktúrákhoz, téri szerkezetekhez egy elvont, stilizált képi világot eredményezett, Barakonyi Klárához hasonlóan szívesen foglalkozik a zománccal, legszebb alkotásainak ez a természetes anyaga. Sajátos utat járt be Krawczun Halina lengyel származású keramikusművész, aki dísztárgyak, étkészletek mellett festészettel és grafikával is foglalkozik. A figurativitás és absztrakció határán alkot, és a motívumokat végletesen leegyszerűsítve redukált jellé stilizálja. Jellegzetes formaelemei, a pontsorok, hullámvonalak színkontrasztokkal teli, dekoratív ritmusokba szerveződnek képein. Szemléleti rokona a telepen Deák Zsuzsa festő és grafikusművész. A legkülönfélébb technikákkal, sokféle felfogásban dolgozik. Alkotásainak egy része organikus-dekoratív tájstilizáció, másik része, absztrakcióba hajló, szigorúan redukált, geometrikus struktúrából áll. Gyakran kombinál össze egyidejűleg különféle anyagokat is, melynek során szívesen hasznosítja kolorista erényeit is. Szintén a lírai-organikus szemléletmód irányába formálódik Márkus Ilona képi világa. Sokféle technikával, sokféle irányba tapogatózva indult el, és legtovább azokban a munkáiban jutott, ahol a látvány egyes elemeit lírai konstruktív egységekbe fordítja át. Alkotásainak domináns része a látvány leegyszerűsítő, játékos kedvű stilizálás, ahol nagy ívű, dekoratív felületeket rak feszített ritmusokban egymás mellé. D. Szabó Margit is erőteljesen eltávolodott műveiben a konkrét tájélménytől, de ő művészként egy teljesen más karakter: inkább befelé fordulva, meditatív módon alkot. Tájvíziói különféle technikák együttes felhasználásával (papír, akvarell) készülnek. Festői hatású, érzékeny felületeit több, egymásra felvitt rétegben fejleszti, és az így keletkező áttetsző, lazúros hatások látomásos hangulatba ágyazzák a látványt.

A bicsérdi művésztelep fent említett, lírai vonulata mellett létezik egy markáns szigorú, puritánabb festőegyéniségeket felvonultató irányzata is. Képviselői közt Pandúr József a telep sajátosságának megfelelően sokoldalú művész: festészeti munkássága mellett kiváló művészettörténész, művészeti író és egyetemi tanár is egy személyben. Az impresszionisztikus hatások és konstruktív jelleg összekapcsolása révén alakította ki sajátos nyelvezetét. Alkotásai pasztell technikával készülő tájképek, ahol a táj fő karakterét markáns fekete kontúrral, robosztus szikársággal ragadja meg. Térszemlélete nem statikus, hanem ívesen hajló, pulzáló ritmikus formaképlet: a szerkezeti szigort szélfuvallat-jellegű, széles gesztusokkal, felvillanó fényáramlásokkal lágyítja. Az utóbbi években kompozícióinak visszafogott, kékes színhangját felváltotta egy örömtelibb, érzékibb színösszetétel. Herczeg László képi világa a bicsérdi művészeké között az egyik legelvontabb. Építészeti architektúrákból kiindulva kifejezetten absztrakt struktúrákat épít, melyek jelképszerű ábrák stilizált rendszerévé állnak össze. Feszített kompozíciói hatalmas, dekoratív ívekben, a mozgás sajátosságában ragadják meg a kiindulópontként használt architektúra egy-egy részletét. Az átalakítás során a függőleges-vízszintes elemek szilárd statikáját megbillenti, elbizonytalanítja. Képeiben a dekoratív síkoknak gesztusok, ritmikus tagolások adnak festői dinamikát. Az utóbbi időben kompozícióinak feszültségét expresszívebb gesztusokkal egyre mozgalmasabb kavargássá fokozza. Herczeg László zaklatott geometriájának egyfajta ellenpontot képező párjai Zsáki István tájlátomásai. Zsáki a tájkép sajátosan újszerű átfogalmazását valósítja meg, ahol a természeti motívum kontrollálhatatlan ösztönerők által feldúlt, szubjektív tételekké változik. Festőileg rendkívül dús, csurgatott és fröccsentett felületek, finoman differenciált síkok, illetve kézírás-szerű gesztusok együttesével teremti meg azt a belső feszültséget, ami az absztrakt expresszionista alkotásainak sajátja. Herczeg István vertikális szerveződéseivel szemben kompozíciós váza horizontális: a talaj és az ég rétegeit szántja fel pulzáló, hol ritkuló, hogy sűrűsödő kalligráfiáival. Zsáki István képei láttán óhatatlanul eszünkbe jut a délszláv háború tragédiája, aminek drámáját a vajdasági művész megrendítő erővel tolmácsolja.

A bicsérdi művésztelep állandó tagjai közt természetesen szobrászok is vannak. Szatyor Győző szobrász és népi iparművész plasztikái sajátosan ötvözik a jelképi igényű, organikus modern szobrászat, a népművészetet, és az iparművészet nyelvét. Elsősorban fával dolgozik, de felhasználja a kovácsoltvasat is. Plasztikáinak stilizált vonalrendszere, sziluetthatása a magyar folklór motívumait hasznosítja. Vanyúr István szintén sokoldalú szobrászművész, akinek művei közt a klasszikus ízű, szépen megformált, hagyományos köztéri alkotások, groteszk kisplasztikák mellett mesélőkedvű grafikák, linómetszetek, és tollrajzok is találhatók. A bicsérdi faluközpontban állították fel Szt. István c. köztéri művét, ami a művész részletgazdag, érzékeny figurális mintázásának kiváló szobra. Alkotásainak legjellegzetesebb részét azok a kisplasztikák képezik melyek szürrealisztikus egységbe foglalják a valóság és a fantázia, figurativitás és absztrakció határán egyensúlyozó formaképleteit. Groteszk madárkaraktereket sűrítő sorozatai és organikus természetképzetei jól tükrözik azt a spontán játékosságot, ami a művész szellemiségének leginkább megfelel.

A bicsérdi telep összművészeti koncepcióját a felsoroltakon kívül egyéb művészeti ágak és műfajok képviselői teszik teljessé. Mánfai György pécsi fotóművész fekete-fehér, felülnézetből készült tájképei különös, elhagyatott tereket, sivatagot, vizeket ábrázolnak. A fény-árnyék segítségével különös rajzolatokat fedez fel e természeti képződményekben, és hihetetlen érzékenységgel ragadja meg, emeli ki a táj szerkezeti tulajdonságait. Az építészet jelenlétéről már korábban említést tettünk: Marton Ákos Bicsérdhez kötődő építészeti elgondolásaiban tovább él a magyar népi építészet egyszerű, tiszta szerkezetisége, természetes anyagokra alapozó puritán világa. Bertók László Kossuth díjas költő a művésztelephez írt verseivel, írásaival és könyvbemutatókkal segíti és teszi sokszínűvé a Bicsérdi Művésztelepet. A zenei területet Dr. Istvánné Kollár Anikó fuvolaművész képviseli, aki a képzőművészeket a téma feldolgozásában az oda illő zeneszerzők darabjainak lejátszásával segíti. Fellépéseivel a megnyitókat teszi ünnepélyesebbé.

Géger Melinda
Művészettörténész

Községünk aktuális hírei

© 2018. Minden jog fenntartva. Biécsérd Község Önkormányzata